Marton Levente: Konyhanyelv

Egy szakácskönyv, ami szórakoztató és olvasmányos 

No meg tele van király receptekkel. Aki szeret olvasni és főzni, a főzésről olvasni vagy olvasás közben főzni, annak tetszeni fog ez a remekmű. Ez a könyv egyfajta gasztronómiai irodalmi kooperáció, ami úgy tud egyszerre két dolgot művelni, hogy egyik sem csorbul. Mindenkinek szívesen ajánlom, aki szereti a stand-up-os stílust, és nem receptcentrikus, képes egy szakácskönyvet egy ültő helyben végigolvasni.

Ez a könyv ugyanis egyfajta irodalmi szakácskönyv: minden recepthez tartozik egy-egy emlék, vagy keletkezés történeti adalék, amit a szerző bámulatos stílusban és szellemességgel ad elő. Marton Levente könyve úttörőnek számít, jó volna, ha több ilyen könyv látna napvilágot. (Tudom, tudom... Váncsa. Bár ő kicsit más stílusú.)

Persze ízlések és pofonok, volt egy-két pont, ahol az én konzervatív fülem vulgárisnak hallott egy-két minden kétséget felülmúlóan szemléletes hasonlatot, de ezeket leszámítva (igazából csak egy zavart) igazán jól éreztem magam a könyv olvasása közben. Az író szellemes, közérthető stílusban adja közre a tapasztalatait, élményeit. Annak ellenére, hogy sok benne a személyes vonatkozás, mégsem éreztem úgy, hogy behatolnék valaki intim szférájába. A szerző remekül megtalálta azt a vonalat, amikor még izgalmasnak számít egy vadidegen ember élete, de soha nem csúszott át a magánélete szellőztetésébe, végig szorosabb vagy lazább kötelékkel bár, de kötődött az étkezéshez, a népek étkezési szokásihoz, vagy az alapanyagokhoz, tehát ahhoz, amit úgy nevezünk, gasztronómia. A könyv alcíme is ez: Kulináris karcolatok.

No és a receptek? Az tetszik benne nagyon, hogy sokszínű. Hamburger (izgalmas csavarral persze), halpástétom, libamáj tatin, pacal, zakuszka, olasz tésztafélék, brownie, panna cotta, csiga, minden megtalálható itt. És most csak véletlenszerűen írogattam ki ételeket a tartalomjegyzékből.

Nagyon tetszett a könyv tagolása, érthető, elkülöníthető fejezetekre van osztva. A felosztás alapvetően az étkezés menetét követi. Külön tetszett, hogy a főételeket szétválogatta, így van egy "Madárhúsok", egy "Négylábúak" egy "Vízitermés" és egy "Tésztakeringő" fejezet, ami egyszerűvé teszi a tájékozódást a könyvben.

A szakácskönyvet rendkívül szép és izgalmas fényképek tarkítják, egyetlen bánatom ezzel kapcsolatban az, hogy nincs mindegyik recepthez kép, bár ez nem akkora gond, hiszen a szerző olyan szemléletesen képes leírni azt hogy néz ki egy étel, hogy már csak a sorok olvasásakor is összefut a nyál a számban.

Összességében szerintem ez az a könyv, amit csak szeretni lehet. A receptjei izgalmasak, különlegesek, ám beszerezhető alapanyokból készülnek az ételek, így nem okoz különösebb kellemetlenséget a vásárlás. A stílusa engem meggyőzött. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli az igényes és érdekes szakácskönyveket.

Ami különösen tetszett:

- az író életkedve, szellemessége, egyfajta életstílust is sugároz a receptjeivel

- az igényes fotók

- értelmes tagolás

Kiknek ajánlom?

- mindenkinek aki szeret főzni és szeret arról olvasni, hogy mások is szeretnek

- olvasni kedvelőknek

- a szép könyvek kedvelőinek

Értékelés: 10/9 (10) :)